Nyulas

Hétvégén voltam életem első gó versenyén. Egyszer ez az alkalom is eljön. Eljött. Izgalmas volt. Egyrészt azért, mert új helyzet volt, nagyon is, egymás ellen játszani, téttel, egész napon át, másrészt maga a verseny, a játszmák is izgalmasak voltak. Mindegyik másképp.

Szóval új helyzet. Ez önmagában értékes, ahogy egy új lépés, ami új gondolatokat, vagy az eddigiektől különböző, felfedezni való lehetőségeket mutat meg. Fél általában az ember - az irigylésre méltóak viszont már élvezik és profitálnak belőle. Őket mondjuk bátraknak, pengéknek (a halakkal szemben)? Mindegy.

Szép idő volt szombaton, összességében a fordulók között, több órán át élveztem a napsütést ücsörögve, éppen befejezve a Stephen King regényt. A szervezés szerintem nagyon kulturált volt, ülhető székekkel, előkészített asztalokkal, időt-tartó szervezéssel, kedves emberekkel, a művház is rendben volt, jól tartja magát, mindenféle más rendezvények is voltak.

Az első játszma lassú, óvatos volt. Bávatag módon a neveket nem jegyeztem meg (egyedül a lány keresztnevét...), először egy ötvenes hapekkal játszottam. Ideges volt szegény, többször fel is állt az asztaltól, nem igazán tudott zavartalanul koncentrálni. A széleket nagyjából elvesztettem, de középen báltermet csináltam. Nem volt ütés, egyedül a végén nem vett észre egy egyszerű lehetőséget, sikerült levennem 5-6 kövét. Aztán kiderült, hogy 1-2 pont lett volna a különbség, nem is tudom kinek, így én nyertem 11 ponttal azt hiszem.

A második egy fiatal fiú ellen volt, aki a sarkokban rendesen lenyomott, teljesen uralta a helyzetet. Azt éreztem rajta, hogy jól ismeri a bevett formákat, hatékony reakciókat, ezeket megtanulta és ellenem ez eléggé ütős volt. Szóval kissé letettem a nyerésről, főleg, hogy el is néztem egy komolyabb ko-harcot, egyszerűen nem vettem észre, hogy össze van már kötve. Megélt egy nagy csoportjával is, amit le tudtam volna venni, ha gondosabb vagyok. Viszont a vége felé az egyik oldalon a benthagyott, halottnak hitt köveimmel kicsit megritkítottam, és viszonylag sok ponttal, talán hússzal is, nyertem.

A harmadikat rendesen elvesztettem. Az első kettőn éreztem, hogy eléggé hasonló erejű játékosokat fogtam ki, a harmadik egy 10 kyu-s fiatal, rátermett srác volt, aki nulla gondolkodási idővel lépett... 3 előnykővel elpárolgott a közepére, nagyon tanácstalan voltam a betörései ellen, meg amiatt is, hogy olyan nagy területre formált igényt a saját sarkából. Az oda berakott csoportom körül ment a huzavona, én két nagyot is vesztettem, ő még egy sarkot is elfoglalt, amit ki lehetett volna hozni seki-re, de akkor már nem hittem abban sem, feladtam rendesen. Izgalmas volt, kár, hogy nem tudtam visszanézni, rendesen legyalult és jó lett volna tudni, hogy milyen szabályok szerint működött, mitől tudta, hogy beválik-e vagy sem. Szóval jóval erősebb volt - az ilyen feltáratlan erőkülönbségek szoktak fejlődésre ösztönözni.

A negyedik játszma volt Vera ellen, akit nagyon csúnyán megvertem. nem gondolkodott sokat, 20 perc alatt megvoltunk és iszonyatos nagy területet lekerítettem. Sajnáltam egyrészt azt, hogy mennyit csorbulhatott a komfortérzete, bár a jelek szerint nem kellett félteni nagyon, másrészt, hogy nem volt "érdekes" a játszma.

Az utolsó izgalmas volt, már korábban feltűnt a srác, kicsit fiatalabb volt tán, mint én, mert olyan gondolkodó típusú volt, de izgulós is. Arra számítottam egy pár lépése alapján, amit másik táblán láttam, hogy sima ügy lesz. Gyarló módon örültem is már előre, hogy meglesz a négy győzelmem. Így is indult, az ő területére rendesen beettem magam, ő pedig nem inváziózott, pedig féltem tőle. Középen viszont megszívtam kicsit az elbizakodottságom, mert nyomult és vesztettem pár követ. Na ez volt a legizgalmasabb az egész napban.

Hogy rájöttem, hogy keményen meg kell változtatnom a hozzáállásomat a játékhoz. Ami a táblára figyelést, a gondolkodásmódot, óvatosságot, vele pedig az ellenfél (?!?) megítélését is jelenti. Ha értékesen akarok játszani. És értékesen akarok, nem igaz? És mit értek ezalatt? Hogy a legtöbbet kihozni magamból. Ja. Ideológia: így én is megerőltetem magam, ami a fejlődés feltétele és a másik is többet profitál belőle. Ezt majd bekeretezem. :)

És sikerült is, visszafogtam magam, feláldoztam még pár követ, megettem az egyik szélét és vagy 30 ponttal nyertem.

Nagyon jó volt. Többet kell játszanom. Azt mondták, hogy néhány danig bőven elég a játék. Utána elő lehet venni a könyveket, de a sok játék fontos. Pont mint aikidoban, a sok gyakorlás. Ennyi. Baromira tetszik. :)

Imhol egy link a verseny híréhez, eredménytáblázattal, képekkel.