Reggel

Eddig az edzőtábor kivételével mindig reggel mentem edzésre. Azt hiszem jobban is esik így, mint délután vagy este, akkor másképp fáradt az ember, vagyis álmos. Azaz nem álmos, hanem fáradt. Van egy hangulatuk ugye ezeknek a reggeli alkalmaknak. Még más telítettségű az ember feje, még az ébredés nem teljesen fejeződött be, amikor már az ember belép a tatamira...

Mint a Bach-évfordulós Xavér koncerten mondta szőke zsenink, hogy este egy vacsora után egyre álmosabbak az emberek a koncerten, reggel hatkor viszont a félzombi állapot csak javulni képes, ami egész más élmény.

Egy srác hangoztatta múlt héten az öltözőben, hogy mennyire jól esik neki a reggeli egy óra. Ja, tényleg. Jó ellazulni egy kissé testileg és szellemileg is, most nagyon élvezem, hogy a koncentráció és másfajta, lazább, mint napközben. És ezalatt minden mégis jobban forog - majdnem azt írtam, hogy pörög, de az egészen más értelmű lenne. Igaziból arra a Takuan írásra gondoltam a forgásnál, amiben arról ír, hogy egy labdát a víz alá nyomnak és pörög, nem áll meg... vagy valami ilyesmi - ezt is elő kéne vennem. Tehát nem sokhelyszínes pörgés ez, mint a melóhelyen, amikor száguld az ember a feladatokkal, hanem tényleg labdaszerű, a tér is meghatározza tán ezt és a figyelem sem mindig másra irányul, hanem az is egy gömbre talán, ami a két embert jelenti.

És persze a finomságok, a folyamatos hangsúly-áthelyezések, amikor felfedezem, hogy ezt is, mert azt is mennyire célszerűbben is lehetne csinálni.

Ráadásul nekem a reggel az, amikor a mindig valamilyen feladatot adó családból "kiszakadok" - ilyenkor mindig átélhető a vállakról lehulló terhek miatti talán szabadnak nevezhető egyedüllét - amiből lazán átsiklik az ember a néma vonatozás után a koncentrikus mozdulatokba.

Szóval reggeli pörgés egy gömb belsejében. :)