Győzelem

Lehet mondani, hogy győzelem, de az biztos, hogy nem csak egy táblán. Ez kissé rejtélyes, de valójában nem az. Vagyis megkaptam (nem megszereztem, hanem megkaptam) első győzelmemet a csapatbajnokságon.

Azért volt ez kapás, mert bizonytalan volt a srác, nagyon, lassú volt és rossz döntéseket hozott, kifutott az időből is, elvesztette teljesen a közepét, nagy táncparkett lett... Szóval ez sem volt egy igazi jó játék. Ezen gondolkodtam hazafelé menet: hogy miért vagy mi hiányzik, ami a jó játék élményhez kell? Nem tudtam rájönni. Talán a tét is stresszel és nem tudom elengedni magam, ha pedig ilyen tét-cél van, akkor az maga alá gyűri a "játék" élményt, vagyis elérem vagy nem, ez itt a kérdés, nem pedig a szép tábla. Talán lehetne e kettő együtt, de ez a versenyhelyzet szokatlan még nekem.

Aztán Ildivel is beszéltünk este és arra jutottam, hogy kevesebbet kellene versenyre járni, ha jót akarok Ildinek. Ez mondjuk nem hangzik valami jól, de a jelek szerint a fizikai határon vagyunk, már annyit vagyok távol az otthontól. Legalábbis Ildi szerint. Mindegy, ma beszéltem Andrással és annyira, de annyira rendes volt a srác, hogy átérezte, hogy milyen dilemmában vagyok és nem akarok kihátrálni a versenyből, csak megváltoztak a helyzetek otthon. Szóval támogatott, ami most nagy öröm, mert elkerülhetem a konfliktust újra. Ami viszont rossz a versenyre járás szempontjából, de most ezt döntöttem. Majd kitermeli minden a maga idejét.

Mondjuk ezt rohadt szar érzés így leírva látni, de az élet nem habostorta.