Főleg a verseny vereségeim miatt, de amúgyis az utóbbi időben eléggé foglalkoztat, hogy milyen lépcsőt kell megint meglépnem, hogy tovább fejlődjek. Megint a beragadás-érzés lepi el a játék utáni hangulatot, vagyis egyrészt nem tudok rájönni mi a hiba és ezért megoldást sem igazán tudok találni.
Az utóbbi idők egyik vezérelve az volt, hogy ne hagyjak nagy területet kialakulni. Ez klasszul működött is sok esetben, vagyis még idejekorán betámadni és megélni. De sokszor mégis egészen előnytelen helyzetben találtam magam és nem tudtam megfogni az okot. Azt hiszem egyfajtára most rájöttem.
A betámadások előnytelen helyzetbe juttattak, vagyis a megélésért valamennyire küzdeni kellett. Ez a küzdelem előnytelen alapokkal indult, vagyis kényszerítve voltam, ami azt jelentette sok esetben, hogy többet hoztak ki abból a harcból a harcól kifelé eső területeken, mint amit eredetileg gondoltam.
Másképp mondva: két gyenge alakzat között megélve a végére szép erős falak vettek körül, amik kétoldalt erős területeket adtak az ellenfélnek. Csak néztem, hogy basszus, mennyire ügyeltem arra, hogy ne alakuljon ki neki szép területe, aztán a végére olyan helyek lettek, ahonnan nagyon ki lettem tiltva. Persze, hisz a küzdelemben nem volt más választásom.
Na akkor most mi a következő lépés? Hát azt hiszem annyi, hogy ezzel a megfigyeléssel felfegyverkezve még egy kicsit messzebbre lássak.
2011. november 6., vasárnap
Célzás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése