250

Eljött a 250. edzés is, majd elmúlik a többi is, mint az élet, ez már csak így van - néha hogy kapálózik az ember és mennyire saját univerzumának tekinti, amit a valóságból felfog... Az volt az érdekes, hogy soha ekkora dilemmával nem jöttem még edzésre, ami inkább a munkahelyi állapotnak köszönhető, mint a döntésképtelenségnek. Mert azzal, hogy eljöttem, persze mégis döntöttem, és utólag jobb lett volna talán, ha nem jövök (hanem dolgozom), de ismerem magam és tudom, hogy nem ért volna ANNYIT AZ a munka, amit ez idő alatt végeztem volna. :)
Szóval jubileum és ünnepség helyett hétköznapi izzadás. Az viszont megint kiderült (tán nem véletlenül a kerek szám alkalmával), hogy ha nem gyakorlok sűrűn és megszakítás nélkül, akkor nagyon lassan fejlődöm.