Gó közmodás, mint koan

Van egy kollégám, akit sokra becsülök, nem csak azért, mert a munkáját értékesnek látom, hanem mert úgy gondolkodik (és cselekszik), ami rendkívül vonzó, amit szeretnék elsajátítani. Nagyon rugalmas, átfogó a gondolkodása.

Nem csak amiatt, mert sokat tud, hanem mert amit tud, azt sokféle módon használja fel. Egy munkahelyi eseményt emberi szempontból, az emberek közötti légkör szempontjából is megvizsgál, elhelyezi magát benne. Kiválasztotta a célokat, a feltételeket és olyasmiket is bevont a munkahelyi viselkedésébe, amik bőven kívül esnek a szakmai vagy szervezeti tudáson, elvárásokon, kapcsolatokon.

Ilyesmit tanított nekem a múlt heti "közmondásos" Empty Board bejegyzés. Nehéz dolog ez, nem csak az erőfeszítés hiánya miatt, hanem azért, mert igazi önállóságra nevel, nem tud példát vagy kívülről származó, teljes sikerrel alkalmazható receptet. Magán a gondolkodás stílusán is múlik a fejlődés, jóval több van a szabályokon túl, mint belül és ezt kideríteni nem tudja helyettem senki.

A poén, hogy beszélni sem lehet róla, leginkább csak ilyen közmondásokban, hogy "elsőként önmagadat kell legyőznöd". Ja, hát nem véletlen, hogy ez vonzóbb számomra, mint az Unreal Tournament, sőt. Van ennek személyiségfejlesztő hatása is, míg a lövöldözőseknek az erőfeszítés hiánya miatt inkább visszafejlesztő.

Régebben pár könyvet elolvastam a zen-ről, a megvilágosodásról, de a mozzanatok, amik megmaradtak bennem, azok a láthatatlan és váratlan eseményekre, azok fontosságára, lényegére korlátozódnak. Hogyan juthat közelebb ezekhez az ember, hogy értheti meg jobban a gó magasabb szintű titkait? Idő, erőfeszítés, kitartás? Megtalálható az a szó, ami a hozzáállásra vonatkozik? Nem. Szerintem. De érezhető. Tök tuti, hogy úgy mondjam.