Pécsi edzőtábor

Kobayashi Hiroaki-t láttam a váci edzőtáborban, talán négy éve, akkor is feltűnt a mozgása. Valahogy különlegesnek, lágynak, de nagyon hatékonynak, visszafogottnak tűnt. Most is ezt láttam rajta. Mintha nagyon keveset mozogna. És a háta, vagyis a törzse, na, az valahogy nagyon ott volt. Nem hajlott, nem görnyedt... Ezt rettenetesen sokat kell nekem még gyakorolnom.

Szóval jó volt a pécsi edzőtábor, nagyon. A lazaságot, nyugalmat, középpontot, egyenes törzset próbáltam fókuszban tartani, már (még) ez kihívás. A sérüléseket elkerültem, hólyag nem fejlődött ki, a bal térdem erőtlen lett a végére, de szerencsére úgy tűnik nem az izület belseje (már amennyire értek hozzá), hanem a felülről befutó izom és in-kapcsolat fáradt el. Gondolom a rendszeresebb és jobb testtatású gyakorlás segít.

Kicsit megijedtem a nagydarab szerbektől, de nagyon segítőkészek voltak, jó közösség volt. A banketten is jó volt látni az ereszd el a hajam arcokat, meg úgy mindenki kedves volt.

Pécset sikerült nagyon kicsit lencsevégre is kapni, hiányzott már az egyedüllevés, ez is megvolt.

Nem gondolok semmilyen spirituális dolgot bele, illetve semmi ilyesmi nem hajt, hogy aikido-zni járjak, mégis, a gyakorlás és az önreflexió összeköti a mozgást más részeimmel, az akarattal, figyelemmel, neadjisten lelki-szellemi működéssel. Végülis minden tükör, illetve mindenből lehet bármi, amire használják. Fegyver, elvonulás, de tükör is. Azt hiszem nekem leginkább az. Ahogy a gó is.