Üresség

Az üresség nagy dilemma, bár pont az első lépéseknél nem szoktam sokat hezitálni, inkább a nyitólépések után, amikor a sarkok körüli helyezkedés után kicsit váltani kellene a távlatot meg a fókuszt: hogyan tovább.

Ja, túl sok a lehetőség és nem látom a kezdeti pozíciók lehetőségeit vagy jelentőségeit.

De aszondja, hogy az üresség, a kövek hiánya másvalaminek a jelenlétére irányítja a figyelmet. érdekes ez, kicsit olyan, mintha hatalma lenne az embernek, egész világot teremt a kövek lerakásával. Minden mindennel kapcsolatban van, a döntésem alakítja az életüket, vannak szépen növekedő, ravasz csoportok, vannak összenyomott, éppen hogy éldegélők, van nemes küzdelem, van hosszú csata és vannak inspiráló lépések is... Arról nem is beszélve, hogy ezek menetközben át is alakulhatnak egymásba.

Önismereti játék lenne? Igen, mint minden, ami valamennyire absztrakt vagy van szabadsága benne a játékosnak. Ennek pedig van. Nevel? Valóban. nem véletlen, hogy népszerű volt magasabb körökben is, a stratégia, az alkalmazkodás, a figyelem, előrelátás, harc, körültekintés, tervezés, rugalmasság. Az a jellegzetes momentum sem véletlen, amit olyan sok jó film megmutat: az ellenfelek értékelik egymást. Ezt nagyon szeretem a gó-ban: nem a győzelemért, hanem a fejlődésért játszani.

Ahogy írja, a veszteség fejlődéshez vezet - engem is sokkal jobban érdekeltek azok a játékok, ahol elpáholtak, mert abban megtalálhattam olyasmit, amiben fejlődni tudok, a másik mutatta ezt meg. És felfedezni, kikutatni ezt, maga is kihívás.

Az üres tábla egyébként félelmetes. Ekkor még minden benne van. Az első lépés után már odakerül a pillanatnyi állapot, a személyiség, minden, amit beleadnak a játékba. A kitartás, a meglepetések okozta félelem, az összeszedettség. Akkor már tükör lesz.

Lehet, hogy akkor is tükör, amikor még üres?