A minap jól kikaptam egy kgs játszmában, nagyon tanulságos volt az eleje, mert olyan klasszul megtördelte a csoportjaimat és közben olyan erős befelé ható falakat épített, hogy csuda.
Itt még "csak" klasszul megvédte a sarkát és le is határolta az oldalirányú lehetőségeimet a felső részen.
Itt már teljesen elzárt a közepétől, ez halálos felismerés volt. :)
Itt faszán bejött két csoportom között és itt is erős, szigetelő falat csinált. Baromi, hogy ilyesmire nem figyeltem. Utóbbi idők legemlékezetesebb meccse volt.
Itt annyira, de annyira optimálisan lépett be egy újabb írányba, hogy na.
Nem meglepő, hogy megint lezárt a közepétől, sőt, gyakorlatilag meg is ölte a csoportomat (késöbb visszakaptam - gyanítom, hogy ezzel a cserével is ő járt jól, vagy már mindegy is volt). Elvette az egyik sarkot.
Lent is eljátszotta a bekerítősdit, nagyon szorosan.
A jobb oldaolon egy másik helyen is besomfordált, közrezárta a kis csoportomat (a végén azért ez is megmenekült).
Volt, hogy elcsíptem néhány kövét, volt, amin látszott, hogy nem is akarta áldozatnak hagyni, de a lényeg az elején a sok betörés, elszigetelés és erős fal építése volt. Újranézem, el akarom csípni a pillanatot, amikor ő mozdult jól. Pont mint az aikido-ban. :)
2011. április 18., hétfő
Pont úgy, mint...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése