2011. február 6., vasárnap

Újra

Újra voltam edzésen és bár számítottam rá, megint más szemmel néztem az egészre, mint egy hónapja. Olyanok ezek a kihagyások, minden hosszabb ideig jelen lévő dologgal kapcsolatban, hogy ülepítik az emberben a korábbi tapasztalatokat, hát most is ez történt.

Emlékszem, pár éve, amikor elkezdtünk társastáncra járni, a rocky alaplépése halálosan nem ment nekem. Nem állt rá a lábam, lassan már féltem is tőle, fogtam a fejem, hogy ilyen egyszerű dolog mi a tökért nem sikerül. Egy év múlva, ősszel, a nyári szünet után, az első alkalommal úgy ment, mintha mindig is ezt csináltam volna - pedig nem történt semmi, csak kimaradt egy kis idő.

Kicsit most is ez volt. Eltűnt a mérlegelés, az aggodalom, hogy nem csinálom jól és bár egyszerű elemek voltak, kumi-tachi és páros, lépésekkel nehezített különböző kiri-gaeshi, nyugodt, nehézség nélkül öszpontosított tudtam maradni.

Legalábbis belülről látva magamat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése