Tábla

Na, befejeztem végre a saját gó táblámat. Jellemző rám, hogy belefogok valamibe aztán félbehagyom, ez is ilyen volt, mert kábé két éve levágtam már a tábla méretére azt a rétegelt lapot, amit korábban még jó erős polcnak használtunk a panel kis tárolójában.

Aztán az óriási projekt levegőért kapkodott, vagyis hogy húzzak összesen 38 vonalat először ceruzával, aztán lakkfilccel - amit szintén megvettem már jóval korábban, talán még a tábla levágása előtt.

Azt hiszem amiatt volt olyan nehézkes az egésznek nekiállni, mert a valódi gó-táblák lebegtek a szemem előtt. Jó, persze, sem a fa anyaga, a vastagsága nem lesz olyan, de az a precizitás, a méretek pontossága, hát azért az nem semmi, ahhoz jól neki kell készülni... Mondam magamban a tudatalattiban, így hát vártam a "megfelelő alkalomra". Az egész nehézségének képzete akkor foszlott szét, amikor nemrég rájöttem, hogy gózni félresikerült táblán is lehet. Akárhogy is sikerül, előrébb leszek, mintha nem lenne táblám, amin egy könyv feladványait gyakorolhatom. Ha ferde lesz pár vonal, vagy ha elcsúszik valahol a filc, akkor is az enyém, sőt, még enyémebb, mintha tökéletes lenne.

A vonalazás egész jól ment, a flckihúzást két részletben tudtam csak megcsinálni, nem volt egyszerre annyi idő. De tegnap végre befejeztem, ma a pöttyöket is rárajzoltam és kész lett. Van még a pincében világosbarna pác, meg viaszolásban is gondolkodtam, de így marad. Jó ez így.


Persze nem tökéletes, mert a fa nem teljesen sima és a szálírányban kissé kiszélesedtek a vonalak, ahogy a fekete festéket vitték az erezet pici vájatai, nem is mindig egyformán fogott a filcs, meg is lepődtem, hogy milyen komoly cucc, Mitsubisi (legalább ez japán) Pencil Co. Ltd. Uni Paint Marker, kis golyó is van benne, amivel a festéket összekeveri az ember. Iszonyúan féltem attól, hogy az ötvencentis vonalzó elcsúszik a teljes vonal húzása alatt, de csak a legutolsó vonal legutolsó centijénél döccent meg egy kicsit...

Így hát abból a leselejtezett rétegelt táblából, amit még 96 környékén hoztam el előző munkahelyemről és amit csiszolgattam, hogy be tudjam feszíten panellakásunk tárolójának falai közé, ahol négy évig stabilan tartotta a használaton kívüli ruhákat és edényeket, most egy darabja tovább szolgálja az életem, legalábbis, ami emberi természetemből fakad - mert mondjuk a szemétbe kidobva visszatérne a nagy körforgásba. De egyelőre még házon belül marad.