Mozdulatlan

Beteg voltam, tán még nem is múlt el, klassz egyhetes lázzal, tüdő- és homloküreg-gyulladással, lassan múlt el, utoljára tán gyermekkoromban ennyire. Valószínűleg a háttérben elsősorban nem testi okok állnak, amit megtámogat az is, hogy az érdeklődésem és a játszmáim színvonala is megtorpant, de inkább visszaesett.

A dragonon megint 15k lettem, az ogs-en pedig 20 (na jó, ott egy ligában kifutottam az időből és az összes játszmámat elvesztettem).

Edzésre sem megyek most januárban, úgyhogy komolyabb a krízis. De azt mondják másképp nem megy. Emlékszem, a dragonon volt időm megfigyelni, hogy hullámokban jött a fejlődés. Egyrészt voltak kicsi hullámok is, amikor egy lépcsőt sikerült meglépni, áttörni valamilyen rang-határt, aztán visszaestem, de ekkor már hamarabb visszajutottam oda és egy idő után nem is estem igazból vissza.

De maga a szintek lépése is inkább egy lépcsőzetes görbére (a fektetett lépcső pedig eléggé hullám alakú) hasonlít. Mintha kellene egy kis idő, hogy újabb erőfeszítést tegyen az ember a következő, mindig nehezebb győzelmekért. Vagyis azért, hogy a helyzeteket tudja kezelni - a győzelemben van egy kis nacionalista pátosz, vagy akár tökös lenézés is...


És arra is emlékszem, hogy amikor szakirodalmat olvastam, az mindig erős hatással volt rám, segített abban, hogy másképp is lássam, persze technikai tanácsokat is adott. Így van ez a múltkor kinyomtatott könyvvel is: megrekedtem most vele az elején, ahogy a táblakészítéssel is.