Profi

Hogy kimozdítsam magam a fejlődési megtorpanásomból elkezdtem profi játszmákat kirakni a táblán.

Elsőre egy kinyomtatott számozott játszmalapról csináltam, ami remek szórakozás volt, röpült az idő, viszont nagyon lassan haladtam vele. Nem is tudom, egy 300+ lépéses játszmát hogyan raknak ki mások táblán egy kifu-ból. Egyrészt jojózott a szemem, másrészt van amelyik lépést alig találtam meg. Biztos lehetne fejleszteni a keresési technikát, a 200. lépésig bírtam, akkor már 11 óra volt, mentem aludni.

Egyébként tényleg szép volt. Az mondjuk zavart, hogy az idő nagy részét nem a tábla vizsgálatával, hanem az ábra böngészésével töltöttem, de amit a táblán láttam az szép volt. Az a poén, hogy érzem ezt a szépséget, a lépések hatásaiban, a ritmusban, hogy miker melyik rész válik fontossá, mikor lehet elhagyni. Persze az egészet utólag, előre nem tudnám megállapítani, de ez így is nagyon jó. A kövek rakása meg pláne. Bízom benne, hogy valami ragad rám, ahogy ezeket a profi megoldásokat látom. Lenyűgöző az a folyamatosság, arányérzék, ahogy a 7-9 danos nagyok vezetik a játszmákat.