Közel a véghez

Szomorú döntés előtt állok, mert úgy tűnik nincs pénz folytatni ennyi sem (7000/hó), ami egy szinten nevetséges, de inkább szomorú. A részletekbe nem megyek bele, majd meglátjuk hogy folytatódik a dolog. Arra az esetre, ha lezárulna, vagy jobb esetben megváltozna, álljon itt valami összefoglaló, emlékeztető magamnak.

Az volt, hogy már kamaszkoromban megfogott az a kép, amin egy "szamuráj" a kardot a feje fölé emelte, még a "Délkelet-Ázsiai harci művészetek" című könyvben. 2004-5 felé a Szabó András-féle ál-iaido körbe is belenyaltam, egy ismerős kapcsán két edzésre elmentem, de nem tudtam odaragadni - első edzéseim mindenesetre ezek voltak.

A lényeg, hogy maradt az aikido, bár akkor nekem visszalépésnek tűnt a vágyaimhoz képest. Még a shinken-do-t is célozgattam (utánaolvasás szinten), mert a kard valahogy fontos volt. Ja igen, az aikido előt még a Baranyi Gyuri-féle kenjutsu edzésekre is elmentem 2-3 alkalommal.

Amikor aztán elkezdtem aikido-ra járni (reggeli edzést kerestem és egyből Szabó Balázzsal sikerült beszélnem, bár a gödi csoport is vonzó volt, de időben nem jött össze), akkor ez a "mi kell - mi kevés" mérleg állása egyből megváltozott. Nagy kihívás lett az aikido-ból, nem csak valami laza mozgás.

Ez egyébként nagyon lényeges pont az életemben: átéltem, hogy a harcművészet nehéz, sok munka és komoly fejlődési folyamat, akarat, mentális munka, kitartó fizikai jelenlét kell hozzá. Nem távoli, hanem közeli dolog lett belőle.

Hogy a hozzáállásom milyen volt, hát gondolom, amilyen lehetett: óvatos, bátortalan, lassan változott. Egy vizsgát tettem le. Most hétfőn az edzés második felében már nem izzadtam, valószínűleg sikerült olyan lazán csinálnom, ahogy eddig tán sosem. Múlt héten Balázs útmutatása a támadásról is egész felvilágosító volt, ahogy ez ember csak megteszi a mozdulatokat. Ilyen élmények, kudarcok (felfogás kérdése) folyamatosan értek, ami számomra azt jelzi, hogy élet van benne, ott vagyok valahogy, benne, nem hagy érintetlenül, visszajelez, én meg ezt (ki)használhatom...

Remek tapasztalat volt, köszönöm mindenkinek. Balázsnak, Adrián Zolinak, Béni Jocónak, Torma Antinak, Petrának is, hogy olyan speciális fűszert adott az edzésekhez, Juditnak, akivel együtt vizsgáztunk, meg sok embernek, a szervezetnek is, az MKDE-nek.

Aztán lehet, hogy még visszatérek, ki tudja - most anyagilag sötét a kép.