Csiki kupa

Itt ülök a Csiki-kupa ebédlőjében és várom a listát, hogy kivel játszom és még a múltkori non-acting gondolatot pörgetem, ami hét közben is többször eszembe jutott. Mert az automatikussá váló helyzetkezelés vagy döntés mellett az a nézőpontja is erősen felbukkant számomra, miszerint a címkézés korlátoz.

A címkézés alatt azt értem, hogy valamire az ember rárakja a pozitív vagy a negatív címkét. Aztán ez érzelmet (érzést) kelt benne, ami viszont korlátoz, vagyis terel valami felé, csökkenti a szabadságot. Nagyobb a késztetés egyféle válaszra vagy cselekvésre, amit a pozitív vagy a negatív "érték" alapján kialakult érzelmi viszonyulás határoz meg. Egyáltalán: az érzés cselekvésre késztet.

Megijedni egy fura lépéstől. Túl fontosnak tartani egy szitut és nem figyelni az egész táblára. Valami ilyesmi is mocorog nekem a non-acting mögött, hogy nem bevonódni, hanem függetlenül, szabadon dönteni, a tábla alapján. A döntés reakció, de nem beszűkült, korlátozott reakció. Az érzés sem félresikerült feature - nem erre akarom kihegyezni. Hanem arra, hogy a címkézés, mint forrás... oka lehet ennek a "szabadságvesztésnek", amit viszont lehetséges uralni - nem elfojtani.

Ahogy Weöres mondja:

"A vágyak idomítása"

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt.
De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves,
mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz
és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely
szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba;
ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat.
Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj
önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted;
gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle.
Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek.
Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.

Na ugye: "Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek."

Aztán már a verseny után...:

Kellemes volt, jófajta stressz-fejlődéssel, magamra találással és elvesztéssel, életem első nyakbaakasztós érmével együtt, fejfájással a meleg miatt... Utólag persze a vereségeket magyarázhatom, de azok mégis vereségek. Zsófi ellen volt egy jó helyzet, amihez akkor tök voltam végigszámolni, két egymást ütő nagy csoport vívott ko-harcot és képtelen voltam kisakkozni, hogy milyen szekvencia lehet nekem jó, pedig volt olyan helyzet, hogy 8-5 volt az életek aránya nekem. Jól csinálta a kisasszony. Bár egyszer elvétette a lépést és izgalmában megfeledkezett a ko-lépésről, de visszaraktuk a követ, így valóságosabb lett a játszma.

A másik vereségem a 10k-s Köllner Barna gyors húzása volt, mert olyan gyorsan járt a szeme és rakta a köveket, ráadásul középen hatalmas területem alakult, hogy az inváziózó köveit azt gondoltam az ő gyors tempójában is meg tudom fogni. De ő egyszerűen gyorsabban számolt, olyan bakikat vétettem, hogy kb. ötig kellett volna csak elszámolnom... Tanulság persze az van. :)

Az utolsót a csoportelső ellen nyertem picivel, klassz volt a srác nagyon (Csizmadia Miklós), nyugodtan játszott, nagyjából egyformára jött volna ki az eredmény, de úgy, hogy kb 8-9 pontját elvettem én nyertem 8,5 ponttal, ami egy kissé reménytelennek tűnő, már lekerített sarok-inváziónak a seki-re kihozásával történt, finom befejezés volt. Szegény Miki elszomorodott rendesen, mondtam is neki, hogy nem biztos, hogy ez rossz, ne vegye annak... Negyed óra mulva persze már ugrándozott, nyoma sem volt rajta a levertségnek.

Úgyhogy köszönet a szervezőknek, tavaly játszottam a Nyulashatoson a Köllner apukával, kicsivel nyertem, most rácsodálkoztam a kitartására és elhivatottságára, remekül csinálta, kézben tartotta a dolgokat. A körülmények nem voltak olyanok, mint a tavalyi Nyulashatoson, de játszani és versenyezni jó volt.