Nem is emlékeztem, hogy ilyen sok buddhista oldalú megközelítése van ennek az esszé-sorozatnak, de nem baj, csak én épp nem gondoltam ilyesmiről írni. Csinálni sokkal jobb. :)
Szóval a kötések. Ja, hát nem egy játszma ezen fordul, hogy vajon hozzá tudom-e kötni a kígyómat egy másikhoz, vagyis megmenekül-e a mindent eldöntő csoport. Ez varázslatos folyamat egyébként, ahogy nyomás nehezül több pontotn az emberre, amiből kibontakozik valami egészen más és egy reménytelen csoport megél, átváltoztatja a helyzetet.
Az meg még nagyon is nehezen megy, amikor jobban járok, ha lemondok egy kötésről, hogy a kikényszerített, vagyis inkább felajánlott vágást kihasználva előnyöm legyen a feláldozott kőből. Ez is amolyan szélesebb látókör kérdése - nem egyféleképp gondolkodni.
Az utolsó bekezdést ahogy elolvastam, viszont igazat kell, hogy adjak Todd-nak: a játékban ezt könnyebb gyakorolni és belátni, pedig az életre is igaz: többet nyerhet az ember azzal, hogy elenged valamit, mintha meg akarná tartani.
2011. július 8., péntek
Kötés
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése