Szombat

Félig voltam ott csak a vizsga-előkészítő edzésen, ami eléggé félig volt vizsga-előkészítő, merthogy csak szemezgetésre jutott idő a vizsgaanyagokból - nyilván ennek ellenére igazi vizsga-előkészítő is volt, mert arra tökéletes volt. Mint bármelyik másik edzés, ugyanis egy-egy vizsgához volt 2-3-4 gyakorlatnyi idő: háromnegyed óra. De nem panaszkodom.

Meg maga az edzés is igen visszafogott volt, de igaziból emiatt sem lenne szabad panaszkodnom. Kevés volt a hely nagyon, folyamatosan azt kellett nézni, hogy kivel nem koccolok össze, vagy kire nem lépek rá, egyfolytában kerestük a nagyobb helyeket. De mondom, ez sem panasz ok, így is értékes volt. De nem igazán izzadtam le több, mint két órányi egyfolytában mozgás után.

Ami nagyon jó volt, hogy láttam Szeltner Zsoltot oktatni. A nevét ismertem, de nem láttam még élőben és nem is tudtam, hogy ilyen jó lesz. Szerintem ez az ember igazi buddhista. :) Olyan értelemben, hogy semmit nem csinál, csak amit gondol, amit fontosnak tart, minden sallangtól mentesen. Semmi időhúzás, megállás, önreflexió, minden a célnak van alárendelve. Nem erőlködik, megcsinálja, magyarázza, közvetlenül, célratörően, gyorsan, következetesen - szemüvegesen. Ez szimbolikus szinte, hogy talán ő a második, akit szemüvegben látok edzeni.

Szóval k*rvára megtetszett a stílusa, egészen más motivációkat ébresztett bennem, egész más lelkesedést cseppentett, nagyon szívesen járnék hozzá, szívesebben, mint Balázshoz talán, meg az egész mostani közösséget is otthagynám. Éreztem ezt ott.

Aztán rájöttem, hogy belőlem hiányzik az a lelkesedés, meg az a "buddhizmus", amit benne megláttam, de a minta után elég magamban életre keltenem és mindegy, hol fogok gyakorolni. A minta persze elhalványul majd idővel és könnyebb a külső segítségre támaszkodni, ha nincs elég erős belső, de leckének mindenképpen jó volt: hogyan érdemes.

Persze mindenkinek másképp, de a jelek szerint nekem így.