Pagodában

Szeptemberben már voltam egyszer a Váci utcai 1000 tea-házban, ahol Pagodáék a péntek esti klubjukat tartják, akkor csak fél órára tudtam maradni, de múlt héten gész kilencig ott vótam. Nem vagyok egy társasági típus, ezért nekem az új közeg és új közösség sok időt igényel, míg oldott állapotba hozom magam, de ez végülis nem baj.

Az volt a legütősebb élmény, hogy milyen gyenge vagyok - persze a többiekhez képest, mennyire bután játszottam, úgy, hogy én is láttam: ez nem szép, nem célszerű, mintha egy kezdő lennék.

Nyilván a magam módján az is vagyok, főleg azért, mert eddig gyakorlatilag csak játszottam. Nem tanultam, nem elemeztem, nem olvastam, nem feladványoztam. Pontosabban nagyon keveset.

Feladványnak a goproblems.com volt pár alkalommal, elemzésnek egy-egy brutálisabb vereséget vettem elő, de azt is jó régen. Emlékszem , még busszal jártam dolgozni, tehát legalább három éve volt, hogy kinyomtattam és agyaltam rajta, hogy vajon hol is volt az a végzetes lépés, ami után már nem tudtam megmenteni - és nem vettem észre időben. Olvasni egy könyvet kezdtem el, a "How To Play Against Stronger Players"-t, amit Sakai Michiharu írt (elméletileg letölthető), de nem feküdt valahogy a dolog. Azt hiszem ezt az olvasós-gyakorlós-gondolkodós gyakorlatot még meg kell találnom.

Most egyrészt elkezdtem nézegetni Balogh Pál go-szótárát, másrészt kinyomtattam az "Elementary Go Series" első kötetét, talán jobb is, ha az alapokhoz megyek. Meg kéne csinálnom otthon a táblát és akkor lenne eszköz, hely, ahol föléborulhatok egy üres ötpercben. Kiváncsi leszek, mert az már évek óta húzódik.

Egyébként ez a fejlődés dolog érdekes. Ahogy beleolvastam a könyvek előszavába, szembetűnt, hogy neeem, nincs határa a fejlődésnek, nem egyedi képesség, hogy nincs "tehetség" és kész, nem lehet 5 kyu-nál erősebb valaki. Én mondjuk 13 körül vagyok egy ideje, szóval van még kihívás.