Méreg

Tegnap elvesztettem megint a türelmemet, hogy hogy a fenébe nem sikerül már végre megcsinálnom azt, hogy ne hajlítsam be a kezem, hogy ne kerüljek olyan távol a másiktól...? Bosszús és mérges voltam magamra. Ja, a tehetetlenség.

Aztán ahogy gondolkodtam, eszembe jutott, hogy voltak jó pillanatok azért. Régebben. Főleg akkor, amikor nem gondolkodtam és csak úgy elindítottam a dolgot és csak mintegy meglöktem magam egy akár érzelmi impulzussal, hogy aztán mostmár akkor is megcsinálom, de nem gondolkodtam. És semmi különös nem volt, a testem megcsinálta, amit éppen kellett, nem kellett irányítanom. Néhányszor volt ilyen, akkor meg is jegyezte az oktató, hogy na látod, tudod te ezt.

Ugyanakkor volt olyan is, hogy klasszul megütöttem a nyakát az uke-nak, vagy éppen túlságosan ránehezedtem a leszorított kézre, meg is orroltak rám emiatt már. Holott akkor is elfeledkeztem magamról. Ja, jó kérdés, hogy mi lehet a különbség.

Józsi azt mondja, hogy természetes mozgás ez igaziból és igen, amikor sikerül, akkor nem volt tervezett, kitalált. Nyilván függ a társtól is, hogy mit hoz ki belőlem, főleg, ha nagy a szintkülönbség, a másik egy csomó mindent tud kontrollálni és ezzel segít, hogy ne lépjek rossz irányba pl.

Szóval néha felmerül bennem, hogy való-e nekem, ha ennyit "szenvedek" ilyen egyszerű dolgokkal. Néha olyan, mintha tudati változás kellene alapvetően, valami lazulás, hogy alap dolgok jól tudjanak menni. De az mondjuk még biztos, hogy nem kell feladnom. Legrosszabb esetben ilyen szenvedősen gyakorlom végig az életem. :) Tovább...

Élet

Na, ilyen bölcsességeket sem igazán szeretek továbbadni. Tán mert azt a hamis illúziót keltheti a mélyen megkarcoló dolog, amikor megérinti az embert valami, hogy túl is van a nehezén az ember. Szóval azt mondja: Az élet olyan, mint a gó.

Az élet olyan, mint a gó. Győzhetsz is meg veszíthetsz is, a gó szempontjából teljesen mindegy. A gó fejlődött azáltal, hogy játszottál. A gó-t jobban megismertétek azáltal, hogy játszottatok. A játszma alatt lehetsz boldog, félő, kapkodó vagy elmélázó. A gó nem fog megváltozni ezáltal. A gó azt akarja, hogy megismerd és örömöt nyújtson neked a megismerése. Akár veszítesz, akár nyersz, lehet az egy szép parti, és közelebb vihet a gó megismeréséhez. Egy vesztes parti is okozhat örömet, ha boldoggá tesz, hogy megismerd a gó-t. Márpedig a játéknak más lényege nincs, csak hogy haladj a megismerés útján, és boldoggá tegyen sokszínűsége. Lehet, hogy hendikeppel indulsz, és esélyed sincs a győzelemre, de ha kihozod magadból a legjobbat, és jobban megismered a gó-t, akkor boldog leszel. Mert a gó szép, és a szépség örömet okoz. A gó csak arra vár, hogy megismerd szépségeit. Ezért állít eléd korlátokat, ezért okoz fejtörést és néha szenvedést. Mert ezáltal barázdálódik tested, lelked, szellemed, tanulsz meg bánni az energiával, ezáltal válsz képesség még jobban megismerni a gó-t. A gó a saját képére formál, és minél inkább hasonlítasz rá, annál inkább képes vagy felismerni újabb és újabb tulajdonságait, annál jobban megérted a gó-t. Kaptál hatvan percet, a többi lépésedet byo yomi ban teheted meg. Kikaphatsz előtte, de van, hogy lejár az időd, és ha már nem veszel időben észre egy újabb lépést, hiába akarnál még lépni. Ha tudatosan játszol, ügyelsz az egyensúlyra, akkor végül passzolsz, és elfogadod, hogy a játéknak vége, akár győztél, akár veszítettél. Örülsz, hogy játszhattál.

Az gó olyan, mint a élet. Győzhetsz is meg veszíthetsz is, az élet szempontjából teljesen mind1. Az élet fejlődött azáltal, hogy éltél. Az életet jobban megismertétek azáltal, hogy éltetek. Életed alatt lehetsz boldog, félő, kapkodó vagy elmélázó. Az élet nem fog megváltozni ezáltal. Az élet azt akarja, hogy megismerd és örömöt nyújtson neked a megismerése. Akár veszítesz, akár nyersz, lehet az egy szép élet, és közelebb vihet az élet megismeréséhez. Egy vesztes élet is okozhat örömet, ha boldoggá tesz, hogy megismerd az életet. Márpedig az életnek más lényege nincs, csak hogy haladj a megismerés útján, és boldoggá tegyen sokszínűsége. Lehet, hogy hendikeppel indulsz, és esélyed sincs a győzelemre, de ha kihozod magadból a legjobbat, és jobban megismered az életet, akkor boldog leszel. Mert az élet szép, és a szépség örömet okoz. Az élet csak arra vár, hogy megismerd szépségeit. Ezért állít eléd korlátokat, ezért okoz fejtörést és néha szenvedést. Mert ezáltal barázdálódik tested, lelked, szellemed, tanulsz meg bánni az energiával, ezáltal válsz képesség még jobban megismerni az életet. Az élet a saját képére formál, és minél inkább hasonlítasz rá, annál inkább képes vagy felismerni újabb és újabb tulajdonságait, annál jobban megérted az életet. Kaptál hatvan évet, a többi lépésedet byo yomi ban teheted meg. Kikaphatsz előtte, de van, hogy lejár az időd, és ha már nem veszel időben észre egy újabb lépést, hiába akarnál még élni. Ha tudatosan játszol, ügyelsz az egyensúlyra, akkor végül passzolsz, és elfogadod, hogy a játéknak vége, akár győztél, akár veszítettél. Örülsz, hogy élhettél.

Az élet egy játék, a gó maga az élet, akkor érdemes, ha élvezzük, nem igaz?

Eddig az idézet, most megnézem működik-e aikido-val is...

Az aikido olyan, mint az élet. Győzhetsz is meg veszíthetsz is, a aikido szempontjából teljesen mindegy. Az aikido fejlődött azáltal, hogy gyakoroltál. Az aikido-t jobban megismertétek azáltal, hogy gyakoroltatok. A gyakorlás alatt lehetsz boldog, félő, kapkodó vagy elmélázó. Az aikido nem fog megváltozni ezáltal. Az aikido azt akarja, hogy megismerd és örömöt nyújtson neked a megismerése. Akár sikerül a technika, akár nem, attól az még lehet jó gyakorlás, közelebb vihet az aikido megismeréséhez. Egy sikertelen irimi-nage is okozhat örömet, ha boldoggá tesz, hogy megismerd az aikido-t. Márpedig az aikido-nak más lényege nincs, csak hogy haladj a megismerés útján, és boldoggá tegyen sokszínűsége. Lehet, hogy hendikeppel indulsz, és esélyed sincs a sikerre, de ha kihozod magadból a legjobbat, és jobban megismered az aikido-t, akkor boldog leszel. Mert az aikido szép, és a szépség örömet okoz. Az aikido csak arra vár, hogy megismerd szépségeit. Ezért állít eléd korlátokat, ezért okoz fejtörést és néha szenvedést. Mert ezáltal barázdálódik tested, lelked, szellemed, tanulsz meg bánni az energiával, ezáltal válsz képesség még jobban megismerni az aikido-t. Az aikido a saját képére formál, és minél inkább hasonlítasz rá, annál inkább képes vagy felismerni újabb és újabb tulajdonságait, annál jobban megérted az aikido-t. Kaptál hatvan percet, a többi lépésedet az edzés után teheted meg. Lehet, hogy nem sikerül az edzés vége előtt, van, hogy lejár az időd, és ha már nem veszel időben észre egy újabb lépést, hiába akarnál még lépni. Ha tudatosan gyakorolsz, ügyelsz az egyensúlyra, akkor végül meg megköszönöd, és elfogadod, hogy a gyakorlásnak vége, a technika akár sikerült, akár nem. Örülsz, hogy gyakorolhattál. Tovább...

Pont úgy, mint...

A minap jól kikaptam egy kgs játszmában, nagyon tanulságos volt az eleje, mert olyan klasszul megtördelte a csoportjaimat és közben olyan erős befelé ható falakat épített, hogy csuda.


Itt még "csak" klasszul megvédte a sarkát és le is határolta az oldalirányú lehetőségeimet a felső részen.


Itt már teljesen elzárt a közepétől, ez halálos felismerés volt. :)


Itt faszán bejött két csoportom között és itt is erős, szigetelő falat csinált. Baromi, hogy ilyesmire nem figyeltem. Utóbbi idők legemlékezetesebb meccse volt.


Itt annyira, de annyira optimálisan lépett be egy újabb írányba, hogy na.


Nem meglepő, hogy megint lezárt a közepétől, sőt, gyakorlatilag meg is ölte a csoportomat (késöbb visszakaptam - gyanítom, hogy ezzel a cserével is ő járt jól, vagy már mindegy is volt). Elvette az egyik sarkot.


Lent is eljátszotta a bekerítősdit, nagyon szorosan.


A jobb oldaolon egy másik helyen is besomfordált, közrezárta a kis csoportomat (a végén azért ez is megmenekült).


Volt, hogy elcsíptem néhány kövét, volt, amin látszott, hogy nem is akarta áldozatnak hagyni, de a lényeg az elején a sok betörés, elszigetelés és erős fal építése volt. Újranézem, el akarom csípni a pillanatot, amikor ő mozdult jól. Pont mint az aikido-ban. :) Tovább...

22-es

Már harmadik szerdán kerül elő a 22-es jo awase és előző alkalommal újra kellemesen csalódtam magamban, ami most nem azt jelenti, hogy jobb lett, mint amire számítottam, hanem rendes csalódás volt, de mégis jól esett, mert azért elég lényeges dolgot mondott Balázs: ne olyan legyen mint egy tánc, amikor már számítok a következő lépésre, hanem mint egy harc.

Hát ja. Tele van az edzésnaplóm olyan bejegyzésekkel amik arra vonatkoznak, hogy mit kéne javítani, leeht, kéne egy statisztikát csinálnom, mi fordul elő a leggyakrabban. De brutális feladat gyorsnak lenni, életszerűnek, nem csak egy betanult koreográfiának és még pontosnak is, reálisnak, nem csak tessék-lássék csinálni. Persze ez nem panaszkodás.

Most jött elém viszont egy gós kép, amin pont ez a mindent uraló harc látszik - egy cím-játszmát állnak-ülnek körül láthatóan feszült testtartással. Gyönyörű. Nem szokás, de ide rakom a képet.

Tovább...