Újra

Újra voltam edzésen és bár számítottam rá, megint más szemmel néztem az egészre, mint egy hónapja. Olyanok ezek a kihagyások, minden hosszabb ideig jelen lévő dologgal kapcsolatban, hogy ülepítik az emberben a korábbi tapasztalatokat, hát most is ez történt.

Emlékszem, pár éve, amikor elkezdtünk társastáncra járni, a rocky alaplépése halálosan nem ment nekem. Nem állt rá a lábam, lassan már féltem is tőle, fogtam a fejem, hogy ilyen egyszerű dolog mi a tökért nem sikerül. Egy év múlva, ősszel, a nyári szünet után, az első alkalommal úgy ment, mintha mindig is ezt csináltam volna - pedig nem történt semmi, csak kimaradt egy kis idő.

Kicsit most is ez volt. Eltűnt a mérlegelés, az aggodalom, hogy nem csinálom jól és bár egyszerű elemek voltak, kumi-tachi és páros, lépésekkel nehezített különböző kiri-gaeshi, nyugodt, nehézség nélkül öszpontosított tudtam maradni.

Legalábbis belülről látva magamat. Tovább...

Tábla

Na, befejeztem végre a saját gó táblámat. Jellemző rám, hogy belefogok valamibe aztán félbehagyom, ez is ilyen volt, mert kábé két éve levágtam már a tábla méretére azt a rétegelt lapot, amit korábban még jó erős polcnak használtunk a panel kis tárolójában.

Aztán az óriási projekt levegőért kapkodott, vagyis hogy húzzak összesen 38 vonalat először ceruzával, aztán lakkfilccel - amit szintén megvettem már jóval korábban, talán még a tábla levágása előtt.

Azt hiszem amiatt volt olyan nehézkes az egésznek nekiállni, mert a valódi gó-táblák lebegtek a szemem előtt. Jó, persze, sem a fa anyaga, a vastagsága nem lesz olyan, de az a precizitás, a méretek pontossága, hát azért az nem semmi, ahhoz jól neki kell készülni... Mondam magamban a tudatalattiban, így hát vártam a "megfelelő alkalomra". Az egész nehézségének képzete akkor foszlott szét, amikor nemrég rájöttem, hogy gózni félresikerült táblán is lehet. Akárhogy is sikerül, előrébb leszek, mintha nem lenne táblám, amin egy könyv feladványait gyakorolhatom. Ha ferde lesz pár vonal, vagy ha elcsúszik valahol a filc, akkor is az enyém, sőt, még enyémebb, mintha tökéletes lenne.

A vonalazás egész jól ment, a flckihúzást két részletben tudtam csak megcsinálni, nem volt egyszerre annyi idő. De tegnap végre befejeztem, ma a pöttyöket is rárajzoltam és kész lett. Van még a pincében világosbarna pác, meg viaszolásban is gondolkodtam, de így marad. Jó ez így.


Persze nem tökéletes, mert a fa nem teljesen sima és a szálírányban kissé kiszélesedtek a vonalak, ahogy a fekete festéket vitték az erezet pici vájatai, nem is mindig egyformán fogott a filcs, meg is lepődtem, hogy milyen komoly cucc, Mitsubisi (legalább ez japán) Pencil Co. Ltd. Uni Paint Marker, kis golyó is van benne, amivel a festéket összekeveri az ember. Iszonyúan féltem attól, hogy az ötvencentis vonalzó elcsúszik a teljes vonal húzása alatt, de csak a legutolsó vonal legutolsó centijénél döccent meg egy kicsit...

Így hát abból a leselejtezett rétegelt táblából, amit még 96 környékén hoztam el előző munkahelyemről és amit csiszolgattam, hogy be tudjam feszíten panellakásunk tárolójának falai közé, ahol négy évig stabilan tartotta a használaton kívüli ruhákat és edényeket, most egy darabja tovább szolgálja az életem, legalábbis, ami emberi természetemből fakad - mert mondjuk a szemétbe kidobva visszatérne a nagy körforgásba. De egyelőre még házon belül marad.


Tovább...

Harc

Harc - ez jutott eszembe még egy decemberi izgalmas játszmánál, mert emlékszem: bosszús, "bele akarok rúgni valakibe" állapotban voltam egy feleslegesnek tűnő munka után és azt gondoltam, na most jó harcias kedvemben vagyok, játszom egyet.

És tényleg, ilyen hozzáállással fokozottabban figyeltem a gyenge pontokra, a lehetőségekre, olyan volt, mintha magasabb szinten szedtem volna össze az adatokat, gyorsabban elemeztem volna és intuitívabban is döntöttem volna. Lehet az egésznek megint a "kevesebb gondolkodás" oka volt, vagyis nem (csak) valami tudatfelszíni séma szerint működtek a dolgok, hanem tudattalanabbul, ami a sémák kötöttsége nélkül eredményesebb volt, mert egyszerre látott mindent.

No, szóval ez a "spirit", spiritusz, amit szellemiségnek mondani nem olyan találó, inkább hozzáállás, vagy lelkület vagy lelkesedés, aminek "helyesnek" kell lennie, ha az ember leül gózni. Ahogy olvastam valahol: a gó gyorsan megbüntet, akár túl szelíd vagy, akár túl erőszakos - előbb sok területet fognak elvenni tőled, utóbb több helyen fogsz elvérezni.

Nade mindegy, belefogok a játszma-leírásba, ami olyan sokszor eszembe jutott már. Az, hogy megosszam ezt az élményt. Mert egyáltalán nem a győzelem vagy a veszteség, hanem a köveknek az a szimbolikus viszonya, ahogy alakulnak, változik az erejük, támogatnak másokat, beékelődnek, betörnek, védekeznek, összecsapnak egy kis terület birtoklásáért... Forognak egymás körül, felismerik a másik szándékát és menet közben változtatva próbálnak optimális eredményt elérni, pont mint az aikidos, aki kibújik egy technikából és a helyzettől függően megcsinál valami mást, folytatásaként, kapcsolódva az előző mozdulatokhoz...

Remélem olvasható lesz a dolog, már régóta vágyom, hogy megosszam azt a szépséget, amit képes vagyok felfedezni egy ilyen fajta játszmában. Persze ez az én szintem, messze nem a profi játszmák szépsége. Azt hiszem egy ilyen hosszú élet-halál-harc nem jönne létre, hamarabb eldőlne egy csoport sorsa, minthogy ennyit csépeljék egymást. De lássuk! A képeket hat lépésenként "fényképeztem" és mindegyikhez az alatta levő szöveg tartozik.


Itt még semmi lényeges nincs, hacsak az nem, hogy a bal oldal az alsó erős fehér védelem miatt szinte teljesen fehéré lesz valószínűleg. Egyszer élőben nagyon kikaptam úgy, hogy egy alsó és felső sarokban szép falat épített elém a srác, ezzel atombiztosan védte a köztük lévő területet.


Ezen még jobban látszik, hogy fekete lepattant, ráadásul erőtlen is, a 7. lépés pl. vágható és a jobb alsó sarokig eléggé nyitva van szegény, gyengébb a hatása, mint annak a fehér csoportnak, amire rásimul.


Az alsó részt fekete be is védi 13-mal, aztán betámad a bal felső sarokba (15), de beszorul, mert 17-tel nem a sarok felé, hanem valószínűleg E15-re kellett volna lépnie.


Fekete megvédi magát, de fehér teljesen lekeríti, innen nem jut a közép felé, amivel erős falat nyert és fekete elszigetelését is megoldotta.


Mivel én voltam feketével, tudom, miért próbálkozott a 27-es lépéssel: a D13-as vágásra apellált, bár elég gyenge lábakon állt volna, ha egyáltalán elkövetkezik az a helyzet. Fehér ezt egyelőre figyelmen kívül hagyja, helyette bejön a 28-30-cal és megpróbálja megölni a lekerített csoportot.


Csak miután fekete biztosítja magát, a 36-os lépéssel válaszol fehér a korábbi magányos fekete bemászó kőre.


Emiatt fekete a 37-es lépéssel inkább megvédi a sarkot, ami abszolút nem volt bölcs dolog, mert fent sokkal nagyobb nyitott területek vannak, ott jobban kihasználhatott volna egy lépést. Fehér nem is foglalkozik vele, helyette okosan elvágja az alsó betüremkedést, szép kis erős falat is épít, aminek fekete nekifekszik.


Eztán viszont a 44-es lépéssel elkezdődik a haddelhad. Betámad, de ő sem a legcélszerűbb helyen: fent és oldalt sokkal simábban lehetett volna területet szerezni úgy, hogy a mostanival nagyjából egyenlő esélye lett volna később is behajtani ide a jobb alsó sűrűbe. Persze felfelé igyekszik, de fekete elég közel és viszonylagos biztonságban tud mellette haladni, hogy ne engedjen neki biztonságos területet szerezni, amivel meg tud élni.


Az 50. lépés kicsit merész, kilép oldalra, fekete be is vág a két ág közé, aminek megvan az a lehetősége, hogy feldarabolva nem marad életben, de ha nem teszi, akkor olyan széles saját területet kap fehér, hogy azzal biztosan megélne.


Fekete 57-tel a sarkot biztosítja, de szerencsére úgy, hogy a fehér 58 kényszerű lépés, aztán a fekete 59 is ellop egy is területet a széléből, ahol csak fehér lenne, de persze a fehér fal túloldalán is figyelnie kell, nehogy esélytelené váljon a beékelődő fekete csoport.


A fehér kígyó kényszerűen feljebb kúszik, mert fekete a szélénél is erősíti a pozícióját, és a középen maradó csoportokat is összébb hozza. Fehér megpróbál balra csapni, elvágni a feljebb lévő fekete csoportot az alsó résztől...


A 72. lépéssel ez sikerül is neki, közben lefelé is próbálkozik, de úgy tűnik ott sem lesz meg az egyik szeme - pedig azzal már sokat nyerne. Helyette fekete a sarokban erősödik egy kicsit.


Az elvágott fekete kövek alatt fehérnek nem lett volna annyira fontos kiépítenie olyan erősséget, amilyet mégis kirakott, legalábbis a veszélyben lévő csoportja miatt biztosan nem - így fekete a 77-es lépéssel egy kis levegőhöz jutott.


Szerintem a 80-as lépés is felesleges válasz volt, főleg, hogy ezzel az irányítás feketénél maradt, gyakorlatilag pórázon vezetve fehéret a szar helyzetben lévő csoportja miatt: szépen felfelé tereli, eléggé esélytelen helyzetbe hozva. Ha fehér ezt a laza falat megtámadná, pár fekete kő áthatolhatatlanná erősítené.


Fehér kitér oldalra, ami hasznos lehet, egyrészt az oldalsó fekete csoportot elvághatja a felső saroktól és belekényszerítheti valamibe, amiből fehér hasznot húz közben, illetve a sarkot is támadhatja.

A fehér kígyó körül kialakuló frontok folyamatos váltakozása valószínűleg amiatt van, hogy a különböző irányokba elszórt kövek később segíthessék esetleg egymást. Az ilyen próbálkozások eléggé kikényszerített lépések mindkét oldalról, tehát hatékony formákban, esetleg feláldozva egy-két követ valószínűleg menne fehérnek az életben maradás, de egyelőre nem sikerül. Talán azért mert mindent meg akar menteni.


Fehér lepattan és igyekszik az elég szűk, de még mindig a legnyitottabb résen át kinyúlni a szabadba, hogy több helyet és ezzel életet nyerjen. Ha esetleg még kérdéses, hogy miért is küzd fehér: a két szem kialakításáért, ami egy csoport életben maradásának minimumfeltétele, itt lehet róla olvasni.

A 96 egyébként elég lényeges lépés, mert miközben kifelé támad, egy szemet készít elő, amit nehéz megakadályozni, pont az erős kényszer miatt, ami ebben a folyamatos közelharcban jelen van.


100-zal fehér el is érte a biztos lehetőségét, hogy legyen egy szeme (fekete pedig nem startol rá, hogy akár O12-re, akár Q12-re rakjon, mert akkor BIZTOSAN berakja fehér a kettő közül a másik helyre a kövét és AKKOR BIZTOSAN meglesz a szeme. Szóval a jelek szerint megvan, fehér egyik lába. A másikat pedig lent igyekszik megvetni.


Fehér próbálkozik, de sikerülni egyelőre nem sikerül neki, szerintem itt is hasznos lett volna egy fehér kő feláldozásával biztosítani a többiek életét.


Fehér kicsap oldalra, hátha a középső csoportot lesz képes megfojtani, hátha a sarok felé tud törni és akkor a kettő segítségével itt meglesz a második szeme.


Na, úgy tűnik fehérnek van két szeme. Fent viszont fekete 117-tel vág egyet, ami után viszont helyzete eléggé fénytelen (nem túl fényes). Elég reménytelen a dolog ott fent, mert egyrészt fehér a felső szélhez közeledve is megélhet, másrészt visszakanyarodva a középen lévő fekete csoportot is bajba sodorhatja. Na, itt már lesz szerepe az életek számolgatásának, ha két olyan csoport kerül majd szembe, akiknek nem lesz két szemük, tehát az nyer, aki előbb megöli a másikat...


Igen, fehérnek sikerül elvágnia a fenti feketéket a középen lévőktől és középen nincsenek valami jó helyzetben, fehér karjai kicsit kinyúlnak már, tehát körbeölelhetik, méghozzá gyilkosan az alul is, felül is vágott csoportot.

Közben viszont történt egy érdekes dolog: a 123-124-125-126 lépések kényszerítős helyzetek: ha fehér nem 124-et lép, akkor a csoportja rövidre lesz vágva és fekete megél, ha fekete erre nem köti össze a felső kiscsoportot 125-tel, akkor fehér marad ott győztesen, az tuti, és ha fehér nem lép ki 126-tal a két fekete csoport közül, akkor fekete összezár a helyén. VISZONT! Fehér már biztosnak hitt egyik szemének egyik kulcspozíciója elveszett. És fekete következik!


És 127-tel be is lép. Fehérnek van még esélye? Igen, perszehogy. (Bocs, ha dedósnak tűnik, de nagyon élvezem, nyilván a magam örömére csinálom: aki profi, az átlátja és tán nem is olyan izgalmas neki, aki érti, annak fölösleges, aki meg nem gózik, annak tán át sem jön ez a szórakozás...)

Szóval ha fehér meg tudja ölni a középen maradt fekete csoportot, akkor mégis nyert. És erre megvan minden esélye.


Fekete oldalra igyekszik, fehér szorosan mellette követi. Jobban járt volna, ha kicsit lazábbra veszi, mert ha 134-gyel összeköti a fenti fehér csoportot, akkor azt biztonságba helyezi, így viszont úgy hagyja ott, hogy három élete maradt - ami szinte biztos halál. És ha a fenti fehér csoport meghal (amit 137 vágott el), akkor a középső fekete csoport életben marad (már ha máshonnan nem éri halál) és ha az megél, akkor a naaagy fehér kígyó megpusztul és fekete nyeri a meccset.


Bizony, középen fekete szorongatva van, de még mindig több az élete (két szeme persze nem lehet), mint e fenti fehéreknek, ígyhát fehér ezt próbálja erősíteni. Megint ide-oda csap a harcok lángja: 139 még az utolsó lövés középen, 140 felülről támadja az újfent két fehér közé beszoruló, a korábbiakhoz képest egyre kisebb fekete csoportot, aki az alatta lévő fehérekre sóz rá egy nagyot, kényszerítve, hogy meneküljön (141-142), majd fekete 143., védekező lépése után fehér elbízza magát és 144-gyel újra a középső csoportnak esik neki.

Izgi. Egyre kevesebb életük marad a csoportoknak, egyre kevesebb lépés kell, hogy eldőljenek a dolgok, egyre több kisebb csoport áll szemben egymással...


És úgy tűnik kész, 147 fent elvágja fehéret, úgy tűnik ennek a fehér csoportnak van legkevesebb élete. Igyekszik a felső szél felé...


Fekete középen körbe lett zárva, négy élete maradt, fent fehérnek három. Közben fehér 152 még belő egyet feketének, ez nem volt túl értelmes azt hiszem, legalábbis biztosan és veszély nélkül lehetett hárítani, felesleges volt, illetve fekete védi magát fent, mert a 151-es lépés ha fehéré, akkor az egész fehér játszmája lesz.


És igen: fekete odaadta három kövét (ha megpróbálja megmenteni, akkor hamarabb fogy el az ő élete, mint a fenti fehér csoporté. Így eldőlt a dolog.

Bár fehér nem adta fel - annak ellenére, hogy pontokat nézve ő már biztosan veszít: 162 még alul próbálja megmenteni a menthetetlennek látszó fehér sárkánygyíkot...


A sarokba is benyúlik egy csápja, de ott sem tud veszélyt okozni, sem szemet létrehozni, sajnos nem volt olyan a helyzet: fekete előnyben van, olyanok a pozíciói.


Át is tevődik a felső szélhez a harc, ahol még a legnagyobb üres terület van, aztán következnek a lezárások, meg a szélekhez közeli pár pontos területfoglalások...







Itt viszont még visszatérünk fehér óriáskígyónkhoz, bár nem tudom mit tervezhetett fehér ezzel a szél melletti osonással, szerintem nem sokat gondolkodott rajta, vesztenivalója úgysem volt.


Fekete alul bebiztosítja magát, fehér pedig merészen belép 216-ra...


De a visszaút lezárása és a fenti 219-es biztosítás véget vet a játéknak. fekete nyert.

No, hát nagyon élveztem, köszönöm szépen... Tovább...